Eredeti cím: Quantum Apocalypse
Rendező: Justin Jones
Szereplők: Rhett Giles, Stephanie Jacobsen, Gigi Edgley, Kristen Quintrall, Peter Jurasik
Játékidő: 88 perc
Gyártás éve: 2010
A zűrhajónál nem rosszabb, de viccesebb. A rendezőről annyit, hogy másodhegedűs rendezőként több nagyobb Asylum produkcióban is részt vett (amíg nem tudjátok, mi az az Asylum, addig nektek nagyon jó). Ilyen filmek az AVH: Alien vs. Hunter, Transmorphers, Supercroc, The Da Vinci Treasure. Azért minőségre ez sem egetverően jó. Szenvedni ezen is lehet eleget, de itt legalább nem próbálnak mindenképpen technoblablaával fárasztani (azért néha becsúszik).
A sztori az, hogy egy világító fánknak tűnő üstökös száguld el a Mars mellett, amit az amcsik szívesen megfigyelnének. Igenám, de az uccsó pillanatban az üstökös irányt változtat, és nekicsapódik a bolygónak. Kiszakít belőle… valamit…
De ne szaladjunk előre. A központban mindenki megdöbben, hogy úristen nekiment az üstökös! Elkezdik figyelni a Mars bolygót, hogy a kiszakadt darabok röppályáját kiszámíthassák, mert a Föld elkezdi majd vonzani őket (merthogy a Marsnak biztos nincs saját gravitációs mezeje, amitől azok a darabok visszaesnének). Már az üstökös méretével gondban vannak, vagy csak a rendezőnek vannak furcsa fogalmai a házak méretéről. Először megjegyzik, hogy az üstökös kisebb ház méretű volt, ami képes lenne egy kisebb város elpusztítására. Majd utána pontos méretet hallhatunk, ugyanis elgondolkoznak mi okozhatta azt, hogy az 50 km-es testet letérítette a pályáról. Szóval akkor 50 km egy kisebb ház? Hmm… Majd jönnek a szokásos amerikai hülyeségek: az elnök nem akar a bunkerba menekülni, inkább szólna a néphez; összehívják a szakma legjobb tudósait, akik természetesen különcök; Amerikát érné el legutoljára a katasztrófa.
A dologról, ami kiszakadt a Marsból, kiderül, hogy egy gonosz gravitációs tölcsér, ami célirányosan a Földet akarja elpusztítani. Ennek a körülírása gyönyörű volt, meghatódtam, sírtam, leírom nektek:
„Gravitációs vákuum okozza…”
„Olyan, mint egy feketelyuk, csak ez egy irányba hat, van középpontja. Gondoljanak a vakura. Csak ez nem fényt sugároz ki, hanem mindent magába szív.”
Aztán a hadügytől valaki felteszi a világegyetem egyetlen kérdését, aminek egy borzalmas amerikai katasztrófafilmben el kell hangoznia: „Van esély rá, hogy ez egy fegyver? Az Al-Qaeda-é vagy a kínaiaké?” Köszönjük Hollywood!
Ami szintén kihagyhatatlan, hogy hát ha már van atomunk, és úgysem használjuk, akkor lődözzünk má’ vele. Először a sarkokon akarják robbantani, hogy a megváltoztassák a Föld forgási irányát (ami nem derül ki, miért segítene), de ezt az amcsik elvetik, a ruszkik megteszik, merthogy ők butábbak az amerikaiaknál (az amcsik szerint). Aztán az amerikaiak kitalálják, hogy strangeletekkel (egyelőre csak elméleti részecskék) kiolthatnák a hatását a gravitációs tölcsérnek. Újabb aranyköpés a filmben a strangeletekről:
- Hogyan állíthatnánk elő?
- Részecskegyorsítóval. Itt felépítjük, aztán valahogy kitelepítjük.
Mert a boltban biztosan kapni részecskegyorsító-kitet. Azt nem mondtam, hogy az anomália felfedezését követően 48 órájuk van megmenteni a világot. Fontos infó, főleg hogy azt sem igazán tudják, mi ellen küzdenek. De azt kiszámították, hogy Kelet-Ázsiánál fog lecsapni először. Az első csapás Londont éri. Vagy valami elszámoltak, vagy az amerikaiak ismét megcsillogtatták földrajztudásukat. Végül úgy döntenek, hogy az anomália szájában egyszerre 10 atomtöltetet robbantanak fel, csak komoly számításokat kell végezni. A számítógép el is végezné, ha nem fagyna le… Igen, elvesztünk. Meghaltunk.
Vagy mégsem! Mert a történet 2, azaz kettő szálon fut. A másik szál a városka polgármesterének és átlagos családjának történetét meséli el. Van neki egy fiatal rendőrbarátnője (merthogy az igazi feleséggel nem tudni, mi lett), egy kamasz fia, egy kislánya és egy autista testvére. Persze hogy esőemberes beütése van, és ő mindent tud. A kamasz iskolás fiú kiszemelt barátnője is csatlakozik a család meneküléséhez a gonosz anomália elől. De még előtte a lánynak van egy elképesztő beszólása. A delikvens kisasszony összeszólalkozik a volt pasijával. És sikerül ezzel leráznia:
„Nincs miről beszélnünk. A hozzászólásaidat is töröltem Facebook-ról. Vége. Felejts el és lépj tovább!”
Törölték a hozzászólásait a srácnak. Hát ettől nekem is zabszem lenne a seggemben. Felháborító. Nem is csoda, hogy később az expasi mellkason lövi az új pasit (a polgármester fiát). Eközben a Polgár Jenő hivatal, vagyis a polgármester úr elindul az autista zsenigyerekkel Huston-ba, hogy megmentsék a világot. Odaérnek, megmentik.
Az egyik tudós csaj az anomália megszüntetésének pillanatában még megszólal, hogy bármi történhet, lehet, hogy keletkezik egy féregjárat, vagy időutaznak. És igen. Az egész világ időutazik egy jót. Az egész katasztrófa meg sem történt, mindenki boldog, az üstökös pedig elhalad a Mars mellett, hogy tanulmányozhassák. A címről meg annyit, hogy a film végén hangzik csak el egyetlen egyszer a kvantum szó.
Én is időutaznék, hogy visszakapjam ezt a másfél órát az életemből. Majd beszerzek egy TARDIS-t. Mert az a menő.
10/3
